Sok embertől hallottam már, hogy évekig tolják a vállalkozást, energiát (és pénzt) nem kímélve aztán egyszer csak beérik, elkezd sikeres lenni. A következő interjúban ebbe a folyamatba enged betekintést Szabó Orsolya. Orsival 2016. tavasza óta ismerjük egymást. Digitális Életpálya Térképet, 5 évre szóló jövőtervet készítettünk, egy 6 hónapra szólót konkrét célokkal.
KM: Orsi! Mi teljesült? Min változtattál a terveidhez képest és miért? Milyen tanulságokkal járt ez a tanácsadási folyamat, illetve a Digitális Életpálya Térkép elkészítése?
SzO: Nagyon örülök, hogy akkor ott összeakadtam veled! El sem tudtam képzelni, hogy hogyan működhet egy ilyen tervezős beszélgetés, voltak kétségeim bőven, de várakozással vágtam bele.
És utólag azt mondhatom, nagyon kellett. Nagyon kellett, hogy egy külső, szűz szem lásson rá arra, amivel foglalkozok, és lásson meg olyan dolgokat is benne (bennem), amit én nem láttam. Sok olyan dolog volt, amit én nem tartottam lehetőségnek, de te ébresztettél rá, hogy az is egy út, vagy egy elágazási pont lehet.
Eszméletlen jó volt grafikusan ábrázolva látni az életem főbb pontjait, a képességeket, a lehetőségeket, a terveket – teljesen más volt, mint mikor fejben agyalok valamin, és mindig csak egy kis szelettel tudok éppen foglalkozni. Nem volt rálátásom a nagy egészre, az elágazási és a kapcsolódási pontokra. Ez mindenképpen óriási „felfedezés” volt, nagy lendületet adott. Másképpen gondoltam ezután arra, hogy mit is csináljak, vagy miket csinálhatnék, hogy az közelebb vigyen a céljaimhoz.
Nagyon sok felismerést adott nekem az a beszélgetés, és bár kellett hozzá közel egy év, mire „beérett”, de megvolt a hatása.
Tavaly, 2017 áprilisában (épp a fürdőkádban gondolkozva), hirtelen „megvilágosodtam”. Beugrott, hogy mi is az, amit csinálnom kell. Amiben egyben van minden, amit eddig kerestem: legyen haszna, másoknak értéket adjon, szeressem csinálni, és nem mellesleg, meg is tudjak élni belőle. És akkor ott nagyon hülyének is éreztem magam, hogy ez eddig miért nem jutott ez idáig eszembe, hiszen ott volt az orrom előtt 🙂
SzO: Az előbb említett „nagy megvilágosodásom” után nem sokat vacakoltam, hanem néhány nap alatt megvalósítottam az ötletemet. Elindítottam egy havi díjas klubrendszerben működő online oktatást, első körben olyanoknak, akik vagy már jelenleg is dolgoznak valamit, amihez szükségük van az online megjelenésre, vagy ezután akarnak belevágni ilyesmibe – legyen az saját vállalkozás, vagy akár valamilyen MLM rendszer. Nekik tanítom meg mindazt, amit a közel 10 éves internetes jelenlétem alatt megtanultam, és magam is hasznosítok. Egészen alap dolgoktól kezdve (mint pl. levelező használata, Word, Excel használat stb.), komolyabb ismeretekig (weboldal készítés, hírlevélküldő kezelése stb.). A tapasztalatok, visszajelzések alapján sokszor még azoknak is mondanak sok újat a leckék, akik már több éve tevékenykednek online.
Azt tapasztaltam ugyanis a korábbi – főleg MLM-es, vagy direkt értékesítős munkáim, és a mindennapok során is – hogy nagyon sokaknak szüksége lenne plusz jövedelemre, otthonról dolgoznak/vagy akarnak dolgozni plusz pénzért, de a nagy többségnek nincs meg ehhez a kellő technikai tudása – és így a sikerélményei is többnyire elmaradnak. De nem csak a munka világában, hanem a mindennapokban is sokan vannak hátrányban amiatt, hogy a mai digitális kor elvárásainak egyre nehezebben tudnak megfelelni, előzetes ismeretek hiányában. Ami igazából nem az ő hibájuk, hanem annak következménye, hogy az iskolában nekik még nem volt informatikai oktatás. Ez jellemzően a 40+-os korosztály. (Még én is elmondhatom, hogy én sem tanultam a főiskolán szinte semmit informatikából, mert akkor kezdett egyáltalán elterjedni a számítógép, internet még alig valakinek volt.)
Persze, kellő indíttatással, önerőből, a neten keresgélve is sokmindent meg lehet tanulni önállóan is – de ha azt sem tudod, mit nem tudsz, vagy milyen lehetőségeid lennének, keresni is nehezebb… Arról meg már nem is beszélve, hogy van akinek elég egy rövid leírás, másoknak viszont le kell fordítani hétköznapi nyelvre, magyarázni, mutatni kell, és válaszolni a felmerülő kérdéseire. Ez utóbbi célcsoportnak indult a klub.
Az oktatási klub most januárban már a 9. hónapját kezdte: induláskor szinte 2 hét alatt elértük a 200 fő fölötti létszámot az ajánlói partnerprogramnak köszönhetően, amire nem is igazán számítottam ilyen rövid idő alatt. Azóta rengeteg pozitív visszajelzést kaptam a tagoktól, nagyon sokan eredményesen hasznosítják azokat a dolgokat, amit itt tanultak, és többeknek kereseti lehetőséget is tudtam adni a partnerprogrammal.
Azóta ennek a klubnak az ötletén indult egy új oktatási klubom is, másik célcsoportnak (olyanoknak, akik nem feltétlen munka miatt, inkább maguk miatt szeretnének megtanulni számukra hasznosítható dolgokat ezen a területen, fel akarnak zárkózni „informatikailag” a mai digitális világ követelményeihez). És tervben-előkészületben van két másik is, kicsit más megközelítésben, más célcsoportnak, más formában, de ezek még nem publikusak.
KM: Mesélnél arról hogy milyen állomásai voltak, az eddigi munkádnak? Melyek voltak a fordulópontok az életed során, amikor egészen másba fogtál bele?
SzO: Ahogy végiggondolom, valahogy minden munkám során előbb-utóbb azon kaptam magam, hogy valamilyen formában tanítok. Hivatalos végzettségem szerint általános iskolai tanító és német nyelvoktató vagyok – bár ebben a munkakörben, iskolában dolgoztam a legkevesebbet.
Friss munkanélküliként jelentkeztem egy gazdasági informatikus OKJ-s tanfolyamra, igazából ez indított el a digitális világ felé. A tanfolyamot szervező cégnél pár hónap után üresedés volt az oktatásszervezői munkakörben, azt sikerült megkapnom, így tanulás mellett már dolgoztam is. Gyes után ugyanitt lettem oktatási- és vizsgaközpont vezető.
Több vargabetű következett, de az oktatás mindig visszatért. A mai napig jó emlékekkel gondolok arra, amikor felnőtteket tanítottam. Sok kellemes – és hasznos – órát töltöttünk együtt, sok ismeretség megmaradt.
A hagyományos „állásos” munkáimban is szerveztem újítottam, tanítottam.
Emellett párhuzamosan mindig dolgoztam valamilyen MLM-ben is. Amikor az elsővel megismerkedtem, engem az fogott meg, mekkora lehetőségek vannak benne. Nem feltétlenül csak az anyagiakra gondolok. Nem tudom, ismered-e azt a filmet (A jövő kezdete), amiben a főszereplő kisfiú felrajzolja az iskolában a táblára az ötletét, amit házi feladatként kellett kidolgozniuk (ki kellett találniuk egy ötletet, amivel megváltoztathatják a világot). Ha ő segít 3 embernek, és azok is csak ugyanezt teszik, tehát 3-3 másik embernek segítenek cserébe, és ez így terjed tovább, akkor az rövid idő alatt micsoda változásokat hozhat az életünkben. Nekem ez volt az a legfontosabb momentum, amit az MLM kapcsán fantasztikusnak tartok. Az alap elgondolás, a hatékonyság itt is áll. A másik tanulság ebből, hogy egy kis dolgon keresztül is el lehet érni nagyobbakat!
Az MLM -es munkáimban sorozatosan gyártottam azokat a segédanyagokat, amiket a munkatársak tudtak használni a munkájukhoz: hirdetési szövegeket, képes, videós hirdetéseket, weboldalakat, összefoglalókat, Hogyan csináld? segédleteket, ötletgyűjteményeket, stb. Egy-egy számítástechnikával kapcsolatos problémafelvetésnél írtam a segítő, magyarázó bejegyzéseket.
És egyre több olyan visszajelzést kaptam, hogy ezt jól csinálom. Többen megjegyezték, hogy a bonyolultnak tűnő dolgokat is úgy tudom lefordítani „emberi nyelvre”, hogy azt megértik, és az alapján meg tudják csinálni azt is, amitől korábban féltek. És az ő sikerélményük hihetetlenül jól esik nekem is, és tovább ösztönöz. Ráadásul nagyon szeretek ilyesmikkel bíbelődni, órákig, de akár napokig is elszöszölök azzal, ami éppen foglalkoztat, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem.
Az ellen is folyamatosan próbáltam, és próbálok fellépni, hogy ne dőljenek be az emberek annyi mindennek a neten. A magam szerény eszközeivel próbálok ez ellen is tenni – bár ez erősen szélmalomharcnak tűnik – , ennek eredményeként írtam is pár éve egy könyvet, Internet Iránytű címmel.
Ezek a fordulópontok, szakaszváltások valahogy mind kellettek ahhoz, hogy eljussak a mostani tevékenységemhez. A sok kis sokféle tevékenységem, érdeklődési köröm mostanra állt össze, mostanra adott ki egy „egészet”. Mintha minden korábbi tapasztalásom errefelé terelgetett volna.
KM: Mi az amit elengedtél? Amibe munkát tettél, esetleg nem is keveset, hogyan tudtad elengedni? Van erre módszered?
SzO: Több ilyen is volt. Nem tagadom, hogy amikor az MLM munkával ismerkedtem, nekem is volt néhány rossz döntésem, a tapasztalatlanságom miatt. Ha valamibe belekezdek, azt csak maximálisan tudom csinálni. Sajnos elég nagy hibám, hogy sokat dolgozok mások helyett. Olyasmit is megcsinálok másoknak, ami nem az én dolgom lenne, mert nehezen tudok nemet mondani, ha segítséget kér valaki. De ezt már próbálom tudatosabban kezelni – több kevesebb sikerrel…
Ma már eljutottam odáig, hogy hamarabb el tudom engedni, ami nem működik, vagy már nem úgy működik, ahogy kellene, és nem rajtam múlik, hogy jól működjön. Időnként kell lennie veszteségeknek is, hogy aztán jobban tudjuk értékelni a nyereséget. Ami nem használ, ami nem úgy működik, ahogy elvárható, ami feltart, akadályoz, leépít, kárt okoz, azt el kell engedni. Ha nem lehet teljesen megszabadulni tőle, akkor az adott helyzetből kell kihozni azt a maximumot, amit csak lehet.
Sok mindent meg kell tapasztalni, ki kell próbálni, hogy eldönthesd, mi az ami igazán neked való, és ami neked nem az igazi, azt nem kell erőltetni. Meggyőződésem az is, hogy a korábbi kudarcaim sem voltak ok nélkül valóak. Mert azokból is rengeteg mindent megtanultam, amit ma már tudok hasznosítani. Ha nem ezt az utat járom végig, ha nincs ennyi akadály és buktató, az annyival kevesebb tanulási lehetőséget is jelentett volna. És lehet, azóta besavanyodtam volna egy „biztos állásba” …
KM: Tudnál receptet mondani, hogyan lehetünk sikeresek?
Ez fogós kérdés. Sokak szemében, akik a hagyományos alkalmazotti életcéllal szocializálódtak, én egy „sikertelen lúzer” vagyok, mert évek óta „nincs biztos munkahelyem” (értsd: állásom), azaz „nem csinálok semmit”.
Mások szemében viszont lehetek akár sikeres is, mert elértem, amit annak idején szerettem volna: itthonról tudok dolgozni, nem vagyok kötve semmilyen főnökhöz vagy munkaidő beosztáshoz, akár azt is mondhatom, hogy nincs bérmaximumom, mint egy alkalmazottnak (megvan a lehetőségem a bevételeim növelésére, csak rajtam múlik, nem a főnökömön vagy a bértörvény előírásain). Vannak terveim, céljaim a jövőre nézve, nem esek kétségbe, ha létszámleépítést emlegetnek, nem hárítom a felelősséget, nem „mindenkimáshibáscsakénnem” módon gondolkozom, ha kell, ezerszer is újratervezek – nekem ez mind-mind sikert jelent, főleg a korábbi énemhez képest.
Sokszor, sokaknál olvastam, hallottam már azt, hogy a sikert nem pénzben mérik. Ami részben igaz is, de nem teljesen. Ami nálam alap, hogy az amit csinálok, annak legyen értelme, haszna mások számára is. Ez a kiindulási alap.
A siker első lépcsőfokának tartom, ha olyasmivel foglalkozol, amit szeretsz csinálni – de hiába van ez meg, ha közben folyamatosan küzdesz azon, hogy miből élj meg. A kettő valamilyen szinten összetartozik. Nekem a sikeresség alapfoka, ha azt csinálod amit szeretsz, És meg is tudsz élni belőle. Jelenleg itt tartok, de dolgozok azon, hogy a következő lépcsőfokra léphessek.
A következő siker lépcsőfok szerintem az, ha akkor és azt csinálod továbbra is, amit szeretsz, de már nem csak szimplán megélsz belőle, hanem tudsz tartalékot is képezni, és azt tudod arra fordítani, hogy a segítségével élményeket szerezz, amik korábban elérhetetlennek tűntek (pl. utazás).
A sikeresség következő fokozata pedig az, ha a szeretem-tevékenységed biztosítja a megélhetésedet és a tartalékaidat, ÉS lehetővé válik az is, hogy akár valami teljesen új tevékenységbe kezdj bele, ami lehet akár hobbi, vagy akár egy új pénztermelő tevékenység is, a lényeg az, hogy nem függ tőle semmi kényszeresen (nem KELL, hogy csináld – mert mondjuk másképp nincs mit enned – hanem azért csinálod, mert érdekel, mert szeretnéd – és időd is van rá).
Lehet ez most ellentmondásnak tűnik, de én valahogy nem tudom (vagy nem akarom) magam úgy elképzelni, hogy nyugdíjas koromig ugyanazt az egy tevékenységet végezzem…egyáltalán azt sem tudom elképzelni, hogy nyugdíjba menjek és ne csináljak folyton valamit… vagy hogy 70 évesen otthon üljek és kötögessem a rugdalózót az unokáknak – nem ilyen típus vagyok. Hiszen annyi érdekes dolog van amit meg lehet tanulni, amit ki lehet próbálni, fel lehet fedezni, amivel fel lehet építeni valamit…
Az én receptem ennyi: keresd meg azt, amit szeretsz csinálni, amivel szívesen töltöd az idődet, ÉS ami másoknak hasznot nyújt valamilyen téren. Majd találd ki a módját, hogy ezt hogyan add át úgy, hogy mindenki jól járjon. Aztán pedig találd meg annak a módját, hogy ezt hogyan fejlesztheted tovább. A változástól pedig nem megijedni vagy félni kell – hanem az új helyzetből kihozni a lehető legtöbbet.
Persze ezzel nem kell feltétlenül mindenkinek egyet értenie – ahány ember, annyiféle megfogalmazása lesz a sikernek, sikerességnek.
És nem utolsó sorban sikernek élem meg, nagy örömmel és további motivációval tölt el, hogy a klub tanulói közül, illetve a „dobozos” anyagokat megvásárlók közül sokan rendszeresen beszámolnak arról, milyen szuper weboldalakat, online lapozható kiadványokat, videókat, bannereket, és egyéb kreatív dolgokat készítettek már el az anyagaim segítségével. A többségük úgy, hogy előtte sosem próbálkoztak még hasonló tevékenységgel. Szuper kis közösség alakult ki, sokakkal rendszeres levélváltásban, chatbeszélgetésben vagyok – tényleg olyan,
mintha osztályfőnök lennék egy iskolai osztályban 🙂
Nekem ez adja az igazi sikert a munkában, ezért éri meg dolgozni. Az szuper jó érzés, mikor sikerélményhez tudsz juttatni másokat, hozzájárulsz a fejlődésükhöz, és ezáltal akár az életük haladására is befolyással vagy. (Volt olyan hallgatóm, aki elmondása szerint az első tanfolyamom hatására váltott pályát.) És azok az igazi erőfeltöltők, amikor kéretlenül kapsz olyan visszajelzéseket, amiben elmondják, mi mindent adott ez nekik…
Külön mappában gyűjtöm az ilyen visszajelzéseket, amikor rossz napom van, vagy valaki „beszól” – mert azért ilyen is akad – akkor előveszem, elolvasom, és visszatér a hitem abban, hogy ezt kell csinálnom!
KM: Köszönöm az interjút Orsi!
Szabó Orsolya oktatóanyagai:
Szeretnél Te is a DÉT módszerrel előrejutni a problémád megoldásában? Miben segíthetek? Itt veheted fel a kapcsolatot velem.
DÉT – Digitális Életpálya Térkép – módszer
