Új szakma 40 felett - korlátok csak a fejedben léteznek!

Nincsenek véletlenek! Azonban az ember a lehetőségeket akkor látja meg, amikor nyitott rá, érlelődik benne a változtatás igénye. Ez történt Varga Szilviával is, amikor 2015-ben ráakadt egy szórólapra, amely egyértelmű üzenetet közvetített: Válts szakmát! Beiratkozott a sminkes tanfolyamra és elvégezte.

Varga Szilvia

KM: Mikor kezdtél el a sminkes szakmában dolgozni, miután elvégezted a tanfolyamot?

VSz: A tanfolyam után 2 évvel mertem feladni a főállásomat, ahol alkalmazottként dolgoztam. 2016. decemberében mondtam fel az előző munkahelyemen.

KM: Korábban mivel foglalkoztál?

VSz: Középvezetőként dolgoztam sales és trade marketing területen a gyorsan forgó termékek piacán (FMCG). Pályafutásom egy üdítőipari multinál kezdődött, ahol rengeteget tanultam. Az amerikai típusú értékesítési minta beleivódott az ereimbe, bár tudtam, hogy ez nem áll közel az én személyiségemhez. Tény és való hogy rengeteget tanultam, és biztos vagyok benne, hogy ezt a tudást tudom majd kamatoztatni a saját vállalkozásomban. Mégis sajnálom, hogy nem előbb léptem.

KM: Hogyan jutottál arra a gondolatra, hogy otthagyod a középvezetői pozíciódat egy jól menő cégnél?

VSz: Már 4-5 évvel ezelőtt tudtam, hogy kell egy B terv, egy másik láb. Közgazdasági szakközépiskolában érettségiztem, majd ezt a vonalat vittem tovább és már munka mellett szereztem Gazdasági-mérnöki diplomát. 1995-ben kerültem egy nagy multicéghez ahol 12 évet töltöttem. Itt a ranglétra aljáról jutottam el a középvezetői szintig, ami tökéletesen kielégítette az ambícióimat.
Multinacionális cégeknél salesként helytállni lélekölő feladat és nekem több mint 20 évig ez volt a hivatásom. Habár már a gyerekeim születését követően éreztem, hogy nem biztos, hogy ez az én pályám, de soha nem tudtam másban gondolkodni. Ezért ha az életemben eljött a váltás időszaka – márpedig sokszor eljött, hol a pozícióm szűnt meg, hol a teljes cég ahol éppen akkor dolgoztam, hol én kerestem új kihívásokat – valahogy mindig ehhez a területhez nyúltam vissza, hiszen ehhez értek, ezt tanultam.
Az elmúlt 1 évben erősödött egyre inkább bennem az az érzés, hogy amit csinálok már teher és pusztán a megélhetés hajt. Ha előrenéztem nem láttam magam 5-10 év múlva is értékesítőként, nem akartam elfogadni, hogy ezt kell csinálnom egész életemben.

KM: Hogyan jutottál el a döntésig?

VSz: Csúnyán megfogalmazva „kiégtem”. Már nem okozott örömet semmilyen feladat, nem láttam további fejlődésre lehetőséget. Soha nem volt célom, hogy a ranglétra legfelső fokára jussak. Középvezetői szinten mindig inkább horizontális mozgást preferáltam. Minél több területet megismerni, minél változatosabb feladatokat elvégezni. Egy idő után aztán elkezdtem érezni, hogy ebben már nincs több. Az utolsó egy évben fogalmaztam meg magamnak tisztán, hogy valójában nem a cégekkel, elvárásokkal van a baj, hanem velem, azaz, hogy én ezt már nem akarom csinálni. Nem voltam kellően motivált és ez a munkámon is meglátszott.
Ami a legjobban vonzott a multinacionális gépezet, alkalmazotti kötelékek után az a szabadság. A szabad döntés lehetősége. Hogy a saját magam ura legyek, hogy én dönthessem el, hogy mit szeretnék csinálni és mit nem. Másodsorban pedig, mindig irigységgel vegyes vágyakozással olvastam a „munkám a szenvedélyem”, „…ha azt csinálod, amit szeretsz, akkor nem munkának érzed…., ….akkor nincs munkaidő…”. Az ilyen és ehhez hasonló mondatok 40 éves korom után mind rombolták bennem az akkori lelkesedésem még megmaradt szikráit és érlelték bennem a váltás gondolatát. Az utolsó hónapokban már azt éreztem, hogy a nem akarásom már a saját önbizalmam rovására megy és akkor vettem egy mély levegőt és felmondtam.

Varga Szilvia sminkjei

KM: Beszélj a nehézségekről!

VSz: Kapcsolatok nélkül, teljesen a nulláról kezdve az érvényesülés vagy legalábbis a vágyott jövedelmi szint, biztos vendégkör megszerzése hosszú időt vesz igénybe. Ezt türelemmel kell viselni. Egy percre sem szabad elfelejtenem, hogy mi a célom, most miért dolgozom. Tudom, hogy a kitartásom és a munka iránti alázatom meghozza az eredményét. Sok olyan dolgot kell csinálnom, amitől korábban ódzkodtam. Felhívni ismeretlen embereket, kérni. Ilyenkor van egy mondat, ami segít átlendíteni a …..de mi van ha mégse…..kezdetű mondatokon. Ilyenkor ez a mantrám: Korlátok csak a fejedben léteznek.

KM: Ki segített, mi adott erőt, hogy felépíts egy új vállalkozást?

VSz: Még csak az elején járok annak az útnak, amelynek a végén már látom a saját kozmetika és smink stúdiómat. Egyrészt a hitem saját magamban, hogy amit eltervezek azt véghez is viszem. Másrészt a nagyon erős vágy az iránt, hogy olyan dolgot csinálhassak végre, amit tényleg örömmel végzek. Ami valójában ÉN vagyok és nem kell magamra erőltetnem elvárt attitűdöket.
És hát nem utolsó sorban a férjem hite bennem és támogatása. 2 kiskorú gyerek mellett, nélküle ezt a lépést a semmibe inkább felelőtlenségnek nevezném a magam részéről, de így – azt hiszem – hívhatom bátorságnak.

KM: Szerinted milyen emberi tényezőkön múlik a siker?

Számomra az első és legfontosabb a hit a saját képességeinkben, önmagunkban. Édesapám mindig arra tanított, hogy elsősorban az ember önmagában higgyen. Fontos tudni, hogy mi az, amit szeretnénk elérni és egy percre sem szabad szem elől téveszteni a célt. Minden nap kitartóan tenni érte valamit, még akkor is ha az nem tűnik óriási lépésnek az adott pillanatban. A siker most még számomra apró dolgokban körvonalazódik: egy rövidebb nap, amikor a gyerekeimmel tölthetem a délutánt, reggelente el tudom őket vinni iskolába. És ha kellőképpen nyitottak vagyunk, észrevehető hogy mennyi lehetőség adódik körülöttünk ez minden nap felvillanyoz és erőt ad. Valamint a motiváció a folyamatos fejlődésre, tanulásra.

KM: Kérlek búcsúzz egy idézettel, amellyel üzensz azoknak a nőknek, akik még innen vannak, de szeretnének továbblépni!

VSz: A szépségiparhoz hűen, egy Coco Chanel idézettel szeretnék búcsúzni, ami számomra azt jelenti, hogy néha igenis önzőnek kell lennünk ahhoz, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ég igen ez rengeteg munkával és áldozattal jár. De kinőtt szárnyakkal, már repülhetünk arra, amerre mi szeretnénk.

„Ha szárnyak nélkül születtél, ne akadályozd semmivel, hogy kinőjenek… „

KM: Köszönöm a beszélgetést, sok örömet és sikert kívánok az életutadon!

Varga Szilvia holnapja;

Ha elégedetlen vagy a helyzeteddel, szeretnél izgalommal ébredni az új napra, új munkára, hivatásra lelni, segítek. Ezt mondták, akik nálam jártak >>>