Az önismeret a kulcsa a jó döntéseinknek. Nincs jó, vagy rossz döntés, ha tudjuk merre felé szeretnénk menni és reméljük, hogy azon az úton jól fogjuk érezni magunkat.
A Fordulópontok sorozatban olyan pontokat vizsgálunk meg egy-egy emberi történeten keresztül, amikor az interjúalany változtatott az életén. Irányváltása más minőségeket hozott. Ebben az interjúban Rudolf Panka, irodalomterapeuta a vendégem.

KM: Panka, kérlek mutatkozz be, mivel foglalkozol?

RP: Rudolf Panka vagyok, irodalomterapeuta. Az irodalomterápia a művészetterápiák és a szocioterápiák metszetében helyezthető el: irodalmi szövegek segítéségével önismereti folyamatban ismerhetik meg magukat meg a résztvevők.
Kiskorom óta nagyon szeretek olvasni, illetve mindig szerettem emberekkel foglalkozni. Ez a kettő szívügyem ötvöződik az irodalomterápiában.

KM: Milyen formában tudsz segíteni az embereknek?

RP: Mindenki életében jelenlévő témákkal foglalkozunk. Például munka, párkapcsolat, párválasztás, életkori problémák. Elsősorban önismereti utat tudnak bejárni a résztvevők. A módszer segítségével egyre tudatosabban tudnak megbirkózni ezekkel a helyzetekkel, és ez segít a problémák megoldásában is.

KM: Melyeik voltak a fordulópontok az életedben?

RP: 2019. decemberében döntöttem úgy, hogy otthagyom a multis állásomat, és teljes mértékben a segítő tevékenységemet teszem fókuszba, ez volt az utolsó fordulópont volt az életemben.
A pedagógusdiplomám megszerzése utána nyelvtanárként dolgoztam, majd pályát váltva, fordítóként helyezkedtem el. Hét évet dolgoztam egy cégnél, az utolsó két évben már csoportvezetőként.
Végül ebben a kiégettség szélére sodródtam, éreztem, hogy váltani kell.

KM: Hogyan jött ez az új irány, amivel most foglalkozol?

Korábban önkéntes formában, saját kútfőből elkezdtem egy könyves-közösségi programot munka mellett, ez volt a Booktion. Könyvekről beszélgettünk, arról, miket gondolunk, érzünk olvasmányaink kapcsán. Én válogattam a szövegeket és közösen feldolgoztunk őket.
Ez egy ingyenes program volt, mégis sokat profitáltam belőle (nem mellesleg nagyon jól éreztem magam az alkalmain): rengeteg tapasztalatot szereztem arról, hogyan lehet egy csoportot moderálni, visszajelezni, összefogni egy folyamatot.
Visszanézve érdekes elgondolkodni rajta, hogy miért is volt fontos nekem, hogy a nyolc órás állásom mellett, sokszor fáradtan, pihenésre vágyva, mégis évekig vigyek valamit, teljesen önkéntes módon. Fontos volt számomra az értékteremtés. Munkámmal a cég működését segítettem, ebben nyilván hasznos volt, de nem feltétlenül éreztem azt, hogy értéket teremtek.

A visszajelzések azt mutatták, hogy jól irányba haladok, tudok adni az embereknek ezzel, jól érezték magukat a résztvevők a foglalkozások alatt és én is jól éreztem magam a folyamatok végén. Ez győzött meg arról. hogy ezt komolyabban kell csinálnom.

KM: A korábbi tapasztalataid, tudásod is benne van ebben a szakmában.

RP: Igen, dolgozom azokkal a módszerekkel, amelyeket a pedagógusképzésben tanultam.
Miért nem mentél el tanítani, hisz ez a munka, amit most csinálsz több ponton hasonlít a tanításhoz.
Igen, bár itt nem lexikális ismeretek átadásáról van szó. Nem szeretek tekintélyszemély-diák keretrendszerben dolgozni. Egyenrangúbb, szabadabb együttműködésekben érzem jól magam.
Erre rájöttem a gyakorlótanítások során és akkor is, amikor nyelviskolában dolgoztam.
Ez a típusú munka közelebb áll a személyiségemhez.

KM: Mi az, ami segített, hogy egy bizonytalan vállalkozói létállapotba kerülj, egy biztos alkalmazotti munka helyett?

RP: Nem hoztam meg könnyen ezt a döntést. A biztos fizetés sokáig visszatartott.
Ami segített a döntésben az, most még abban az életszakaszban vagyok, amikor könnyebben tudok változtatni. Miért ne próbálnám meg?
Érdekes, hogy sok minden megváltozott a váltásnál. Például a pénzhez való viszonyom. Kevesebb a jövedelmem, viszont jobban megbecsülöm. Nagyobb értéke lett a pénznek, úgy érzem. Izgalmas, hogy mire vagyok képes vállalkozóként.

KM: Mi az, ami ellensúlyozza a bizonytalanságot?

RP: Sokkal önazonosabban létezem a világban. Úgy élem a napjaimat, hogy azt csinálom, amit szeretek. Sikerélményeket hoz, mert látom, hogy a segítségemmel emberek kapcsolódnak egymáshoz, magukhoz. Értéket teremtek. Ez energiát ad ahhoz, hogy menjek tovább és megbirkózzak a nehézségekkel.

KM: Mi volt az életedben még fordulópont?

RP: Inkább a fordulópont hiánya volt az, ami hiányérzetet okozott bennem. Hat+hatos rendszerű iskolába jártam, 12 évet töltöttem egyetlen intézményben. Utólag érzem, hogy ez negatív hatással volt rám, az egyetemre elkerülni frissítőleg hatott rám, kinyílt a világ.
A pályaválasztás sem volt nagyon fordulópont, bár az lehetett volna a mai fejemmel. Egyértelmű volt, hogy angol és magyar szakra megyek tovább. Néha elgondolkodom, miben lett volna más a pályám íve, ha például pszichológusképzésre megyek. De biztosan így kellett lennie. Ha nem bölcsész szakokat választok, talán sosem talán meg az irodalomterápia.
Döntéshelyzet volt, akár fordulópontnak is nevezhetem, amikor a nyelvtanári pályáról fordítóvá avanzsáltam.

KM: Bántad-e meg valamelyik döntésedet?

RP: Nem, mert minden élethelyzetben a legjobb döntést hozzuk meg. Nincs jó, vagy rossz döntés, csak irányválasztás. Ha már meghoztuk a döntést, akkor nem kell azon merengeni, hogy miért nem a másik irányba mentünk, hanem tegyünk bele minden energiát, hogy az jó legyen.
A próbálkozás nagyon fontos, hiszen ha egy irány mégis tévesnek bizonyul, még mindig lehet módosítani, finomhangolni a rendszert, akár új irányba indulni. Hiszek abban, hogy ha ez a vállalkozói irány nem jön be, akkor el fogok tudni helyezkedni újra.

KM: Milyen tanácsot adnál annak, aki most gondolkodik egy nagy váltáson?

RP: Ne külső tényezők alapján döntsenek. Hallgassanak a belső hangra, mi az, ami neki fontos.
Van aki, keretek között, biztonságos anyagi helyzetben érzi jól magát, szereti a munkáját.
Ha nem elégedett a jelenlegi helyzetével, akkor figyeljen befelé, keresse meg azokat a helyzeteket, amikor jól érezte magát, induljon ki abból.
Néha már azt is nehéz elválasztani, hogy mit akarok én, és mit vár el a környezetem. Ennek pedig nagyon fontos az elkülönítése az önazonos élethez.

KM: Mit szeretnél elérni, hogyan látod a jövődet?

RP: A járvány idején egyelőre minden bizonytalan, most berendezkedtem arra, hogy nem hosszú távra tervezek, hanem mindig csak a következő lépést, ezt érzem biztosnak. De ha az irány megvan, a körülményekhez igazítva szeretnék haladni tovább az utamon.

KM: Köszönöm a beszélgetést!

Rudolf Panka honlapja
Facebook oldala, Instagram