A változást sokszor egy drasztikus pofonhoz hasonlítható krízishelyzet váltja ki. Ilyenkor szembesülünk azzal, ha nem változunk, nem változtatunk önmagunkon, a körülményeinken, akkor akár bele is halhatunk, leterít egy súlyos betegség. A betegség mindig tükör. A test követi a lélek sérüléseit és így mutatja meg, hogy állj!
A további életkilátásaink attól függenek, hogyan folytatjuk ezután.

Gyógyulásának történetéről, a változás folyamatáról kérdeztem Rónai Katalint, babakészítő mestert, ezermestert, írót, aki többek között az egész életét végigkisérő kreativitásának köszönheti a gyógyulását.

KM: Kati, kérlek mutatkozz be!

RK: Kreatív ember vagyok, aki egész életében a jég hátán is megélt, hiszen ha nehezen is, de mindig megtaláltam a jót és a szépet, ami mindig adódott és tovább tudtam lépni a nehézségeimen.  Életem egyharmadában ezeket a szépségeket tanítás közben találtam meg. Akkor, mint általános iskolai technikatanár a gyerekekkel való alkotás közbeni kikapcsolódás adott erőt az élet nehézségeivel szemben.

KM: Most, hogy már tíz éve nyugdíjas vagy, miként alakult a kreatív utad?

RK:  Még nyugdíjas éveim előtt elkezdtem babákat, élethű bábokat készíteni.
Később, véletlenül megláttam egy felhívást, amely babakészítő versenyre hívott,  a téma Mozart élete volt. Egy napon születtem a zeneszerzővel és elhatároztam, hogy benevezek. Rögtön második díjat nyertem a Mozartról és az önmagamról készült életképpel. Több híresség figuráját is elkészítettem, majd interjúkat készítettem Horgas Eszterrel, Hobóval, Papadimitriu Athinával, Domján Lászlóval, Varnus Xavérral.

Selyemfestéssel is foglalkoztam, könyvet írtam a technikáról, amely a Cser Kiadónál is jelent meg.
Mostanában novellákat, a regényemet is írom a betegségem történetéről.

KM: Hogyan fogadjuk és hogyan bánunk azzal a váratlan jelenséggel, amikor minden felborul az életünkben? Hogyan segít a kreativitás ebben? A beszélgetésünk aktualitását az is adja, hogy másfél évvel ezelőtt daganatos beteg lettél.

RK: Igen lett egy daganat a mellemben. 2018. Július 9-én este vettem észre a daganatot, egy tánctábort követően, amelyre nem kellett volna elmennem. Most már tudom, hogy figyelnem kell a testem jelzéseire. amit akkor nem tettem meg. A tábor előtti napon beállt a hátam, mégis elmentem és végigszenvedtem. A testem is tiltakozott, hogy ott legyek.

Tudom ez jel volt, az értelmezésem szerint olyan, amelyre figyelnem kell. Hétfőn is nagyon rosszul voltam, mégis elmentem a kedvenc táncórámra.

Amikor a daganatot észrevettem, természetesen elkapott a félelem és a pánik. Éjszakákon keresztül nem aludtam.  Októberi időpontot kaptam a mammográfiára, ezért elkezdtem az önkezelést és az önszeretet gyakorlását. Sokféle immunerősítőt szedtem, jártam spirituális kezelésre és sokat táncoltam a gyógyulásért.

A daganat kialakulása egy folyamat. A lélek gyűjtögeti a lélek által megélt, vagy vélt sérüléseket és ráksejtekbe csomósíthatja őket. Utólag már rájöttem, hogy a sértettség, az elnyomott érzelmek, betegséget okozhatnak, bár nem mindig daganatot.

KM: Min múlik, hogy meggyógyulunk?

RK:  Azt gondolom, minél inkább úgy érzi az ember, hogy aktívan tud tenni önmagáért, a gyógyulásáért, annál inkább meggyógyul. Amiben változtam, az, hogy nemcsak tudatosítottam mi a daganat kialakulásának oka, változtatni is tudtam a viselkedésemen, a beidegződéseimen, a szokásaimon, a kapcsolódásaimon, a jelenben való létezésemhez való viszonyon. Ez aztán magával hozta, hogy meggyógyultam és a daganat nem fog visszatérni.

Ma már ki tudok állni magamért, tudom a határaimat tartani, amit korábban nem tudtam. Nálad mondtam ki, először,  amikor együtt játszottunk, hogy kaptam egy AJÁNDÉKOT, egy daganatot a mellembe. Ez a felismerés egy sugallat volt és megértettem, hogy mit üzen a lélek.

KM: Mi változott benned, miközben folyt a gyógyítás folyamata?

RK: Azt vettem észre, hogy miközben gyógyultam, ha daganatos betegek közé mentem és jó kedvem volt, kacagtam, amikor mások rosszkedvűek voltak. Arra jöttem rá, hogy tudok másoknak segíteni a tanácsaimmal, a jó kedvemmel példát mutatni másoknak, reményt adni a többieknek a gyógyulásra.

Alkottam, meditáltam, beszélgettem önmagammal, naplót írtam, megtaláltam azokat az embereket akik tudtak nekem lelkileg segíteni. Az orvosaim fantasztikusak voltak, meg lehetett előttük nyílni!

Egy  családállításon is megismertem a legmélyebb okot is megismertem. Ez egy sok generációs, öröklött, nem hozzám tartozó ok, amelyet ott leraktam

Minden héten elmentem táncolni, a kemoterápia előtt és után is minden hétfőn este. Örömömet leltem benne és felszabadultam benne! Mindenhol felvállaltam magam, a kihullott hajam.

Az életet adó és felszabadító tánc

KM: Hogyan segített a környezeted?

A barátaim és a segítőim olyan megerősítéseket adtak, ami segített nekem. Olvastam Bernie S. Siegel sebészprofesszor könyvét
(Bernie S. Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák. Édesvíz, 2019. 2.kiadás), aki azt írta le, hogy azok a betegei gyógyultak a leggyorsabban, akik nevettek, amikor betolták a műtőbe. Én végigkacagtam az utat a műtőbe, egészen addig nevettem, míg el nem altattak.

KM: Ez egy mesterkélt jókedv volt?

RK: Nem. A műtősfiú rodeózott az ággyal, amin feküdtem, ettől elkezdtem kacagni és nem tudtam abbahagyni.

KM: Mennyire más ez a Rónai Kati, mint 1 évvel ezelőtt?

RK: Lényegesen más. A szenvedést letettem. A panaszkodást, abbahagytam. Másoknak segítek a történeteimmel, gondolataimmal kapcsolódom emberekhez.  Kevesebbet ítélek meg másokat, csak annak segítek, aki kéri. Minden fényesebb, mint korábban. Mindenben meg tudom találni a szépet. Persze nekem is van rosszabb hangulatom, néha elkap a félelem, tudok dühöngeni is. Felvállalom önmagam. Tartom a határaimat, azt vállalom, amivel egyetértek és amit szeretnék bevállalni.

KM: Mennyiben köszönhető a gyógyulás önmagadnak és mennyiben a segítőidnek?

RK:  Függ attól a gyógyulás, hogy ki mennyire akar meggyógyulni. Az onkológus doktornő aki műtött, azt mondta, van, van akinek 4 nap a sebgyógyulás, van akinek négy hónap. Én elhatároztam, hogy 4 nap alatt gyógyulok. A műtét után 4 nappal már fűrészeltem, készítettem a sebészorvosnak az ajándékot.

Nézd meg a videóban Kati módszereit, mi segített neki, mit köszönhet a betegségének!

KM: Ha egy bővített mondatba meg tudnád fogalmazni, mit kaptál a betegségedtől?

RK: A daganat,egy olyan ajándék, amit szért kaptam, hogy rámutasson arra, hogy milyen fontos, hogy létezem és naponta hálát adjak azért, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek és ezt elmondhassam másoknak is.

Rónai Katalin honlapja
Facebook oldala